2008. november 15., szombat
Sutyi háza 2.
Sutyi nagyon sokat dolgozott velünk azért, hogy otthonunk szép legyen. Szeretett kertészkedni, és büszkén őrizte a házat (házát). A kezdettektől jóban volt a baloldali szomszéd kutyával, aki elsőként fogadta be az itteni kutya-közösségbe, és a szembe-szomszéd kutyával, akibe egy kissé szerelmes volt. Látható volt, hogy Sutyi egész kis életében ide készült, hogy itt éljen velünk.
2008. november 9., vasárnap
Sutyi háza
Sutyi már négy éves volt, amikor kinéztem magunknak egy házat vidéken. Egy szombat délelőtt vittem le magammal a kiskutyát, hogy megnézzük, mit szól hozzá. Sutyi azonnal elhelyezkedett a teraszon (pontosabban az annak helyén lévő sitthalmon), és az egész teste azt fejezte ki, ez az Ő háza. Sutyi a tulajdonos. Attól kezdve sokszor mentünk le a házhoz, míg végleg be nem költöztünk, és bár Sutyi nem bírta az autózást (gyógyszert kellett kapnia, hogy ne hányjon), mindig előre beült a kocsiba, amikor tudta, hogy a Házához indulunk.
Sutyi reggele
Sutyi okos volt és ragaszkodó. Mindenben megbízható. Rá lehetett számítani, biztos volt, hogy segíteni fog, vagy vigyázni rám. Ő vezette be azt a szokást, hogy minden reggel, felkelés után kb. fél órát mellette kellett ülni a földön, beszélgetni vele, simogatni, nézni, ahogy rágicsál valamit, közben közösen figyelni, ahogy Anyu készülődik a munka- vagy vasárnapra. Visszagondolva az együtt töltött évekre, nagyon igaza volt. Egészen más volt az ember hangulata egy olyan napon, ami szeretettel s barátsággal kezdődött.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)