Sutyi szívesen barátkozott cicákkal. Volt egy nagyon komoly cica barátja. Amolyan senki macskája, és mindenki macskája. Sutyival minden délelőtt együtt üldögéltek az ajtó előtt. Figyelték az Eseményeket. Megbeszélték a tapasztaltakat.
Azután a macska egyszer csak eltűnt. Nem láttuk egy évig. Sutyi szomorú volt emiatt, aggódott, hogy valami baja lett a barátjának. De egy napon ismerős nyávogást hallott. Nagy izgalommal kérte, hogy kimehessen, megnézni, ki az. És nagy volt az öröm, a barátja volt! Gondolom, elmesélte, hogy valaki befogadta az utcában, de messze, nem tudott eljönni látogatóba. A macska jól nézett ki, kicsit kövér is volt, a szőre ápolt. Biztos jó helye volt. Egész nap együtt maradt Sutyival, Sutyit nem lehetett behívni sem. Azután a macska elbúcsúzott. Nem láttuk többet. De Sutyi nem volt nyugtalan, mert tudta, hogy barátjának jó sorsa lett. Érdekes volt látni őket azon a napon, amit együtt-töltöttek, barátságuk emlékére - mert csak barátok lehettek, ha a cica meglátogatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése