Sutyikám a legjobb barátom volt. Amikor megvettem, nem volt még internetem, nem volt még digitális fényképezőképem. Nem kiáltottam világgá, hogy az enyém a barátsága. Nem írtam róla történeteket. Egyszerűen csak voltunk egymásnak mi ketten. De, hogy ne felejtsem el sohasem a szép szemét, okosságát, hűségét és szeretetét, megpróbálok most írni róla. És a róla készült papír alapú képek közül néhányat megpróbálok feltenni és élvezhetővé tenni. Hogy mások is láthassák, milyen volt. A legjobb barátom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése